Szlovénia: Júliai-Alpok

Gerinctúra a Triglav Nemzeti Parkban

A jó sorsom ismét Szlovéniába vitt, ahol nem jártam már 17 éve. Az elmúlt hónapokban azonban kétszer is sikerült - egy csodás túrázás és a főváros várt némi kiegészítéssel, és mivel képtelenség ezt a sok csodás élményt egy blogbejegyzésben összesűríteni, Ljubljanáról és Skofja Lokáról egy másik alkalommal írok. :)

A hosszú hétvégés túrát egy ismeretlen társasággal töltöttem, ahol önmagamat is teszteltem, hogyan vagyok én és egy ismeretlen társaság a hegyekben. Azzal a felismeréssel lettem gazdagabb, hogy bár nagyon sok előnye van annak, ha az ember előre szervezett túra keretében csatlakozik másokhoz, mégis inkább preferálom a csendet az erdőben. A túrát persze nem cserélném semmi mással így utólag sem - elképesztően gyönyörű az a vidék, még biztosan visszamegyek.

Ez a kép fogadott a parkolóban, ahogy megérkeztünk

 
Igazából, ahogy megkaptam a túraleírást az invitáló e-mailben, már tudtam, hogy ide el kell mennem. A 4 napba csodás helyszíneket pakolt be a szervező, és bár minden percet kihasználtunk, nem éreztem zsúfoltnak a programot.

ZUHATAGOK

Ahogy megérkeztünk a találkozási ponthoz Gozd Martuljek településen, rövid ismerkedés után nekiindultunk a hegyeknek - célunk két csodálatos zuhatag volt. Elsőként a Martuljek-vízeséseket néztük meg, nem kis szintemelkedést rakva a lábainkba rögtön az elején. Két részből áll, az első a maga közel 50 méterével a kisebbik - a túraútvonalról viszonylag távolabbról volt csodálható. Gyönyörű az ösvény, sziklás, szurdokos részeken visz keresztül.

Itt még messze járunk az első zuhatagtól

Gyönyörű erdei ösvényeken visz az út a vízesésekhez

A Martuljek-vízesések második tagja 110 méteres magasságával lenyűgözött, de amilyen fenséges, olyan kedves - egészen közel enged magához, bár igaz, meg kell érte dolgozni...

A Martuljek-vízesés 110 méteres tagja a sziklafalból tör elő,
bal oldalt jól látszik, milyen kicsinyek vagyunk hozzá képest...

SZ.LOVE.NIA

Ugyanazon az úton jöttünk vissza, és az autókba szállva a Vrata-völgybe tartottunk. Itt található a különleges Peričnik-vízesés, ami egészen másképp fest, mint közeli társa. Ez is két részből áll - a felső 16 méteres, az alsó magassága 52 méter.

A parkolóból látszik a zuhatag, de azért nem adja könnyen magát - itt is gyalogolni kell felfelé jócskán, míg kézzelfogható közelségbe kerül. A különlegessége, hogy a vízsugarak alá be lehet sétálni, bár őszintén, nem voltam teljesen nyugodt a fölénk boruló földes sziklafalakat látva... Persze gyönyörű...

Szeretem a békaperspektívát, bár vízesés fotózáskor talán nem ideális

Mint a mesékben - kilátás a szállásunkról Srednja vas településen

A második nap ígérte a nagy "durranást" - gerinctúra a Bohinji-tó felett. Szlovénia legnagyobb természetes tava mellől indult a túra, bár az indulás nem volt megterhelő - az 1000 méter szintkülönbséget a Vogel kabinos felvonóval tettük meg nagyjából 5 perc alatt. A tó látványa, és a Triglav csúcsai elképesztő látványt nyújtottak - ha ennél szebbet már nem látok, akkor is megérte volna a nap. De láttam.

Üldögéltem itt egy darabig. Pedig még csak ezután jött a java...

PRAKTIKUM

Egy javaslat, mielőtt a részletekbe merülnék: ha ezt a régiót, a Bohinji-tó környékét szeretnéd felfedezni, érdemes lehet megvenni (én megvettem) a "Paket Bohinj"  nevű kártyát, amely jónéhány látnivalóhoz kedvezményes belépőt biztosít.

Én a MEGA csomagot vettem, ami 31 eur volt, és belépésre jogosított fel a Szent János templomba Ribčev Laz-ban, a Bohiji-tavon a hajókázásra retúrjeggyel, a Vogel kabinos felvonó használatára szintén oda-vissza, illetve egy ebédre a Vogel síháznál lévő étteremben, a Savica-vízesés és a Mostnica-szurdok belépőjét is tartalmazza. Mi a Ribčev Laz központjában működő turista információs központban vettük meg a kártyákat.

Ha külön-külön vesszük meg a jegyeket, így alakul az ár (2018-as árakon), ki lehet számolni a különbséget. Mivel én minden helyre elmentem, nekem maximálisan megérte.
Tehát:
- hajózás a tavon oda-vissza – külön 10,50 EUR lenne a retúr jegy,
- felvonó a Vogel-re – külön 16 EUR lenne csak fölfelé,
- meleg étel a felső állomáson, fogyasztástól függő ár,
- Savica-vízesés belépő – 3 EUR lenne külön vásárolva,
- Mostnica-szurdok belépő – 3 EUR lenne külön,
- Belépő a Szent János templomba – 3 EUR lenne külön.

Pihenő a Vogel síháznál

GERINCTÚRA

A síház és étterem épületétől még ülőliftbe is beültünk, és megtettünk további 150 métert szintben, hogy elérjük az Orlova glava magaslatot (1682 m). Itt talán még lehetett némi lelkifurdalásom, hogy lám, már elmúlt dél, és még csak üldögéltem, de ez az érzés este 10 órára, amikor a csapat elérte Bohijnska Bistrica célállomás falucskát, már elillant. Kicsit "elszámolódott" a távhoz rendelt idő...

Az út persze egészen elképesztő (használtam már ezt a jelzőt?) :-) és minden fáradtságot megért. Felkapaszkodtunk a Sija csúcs (1880 m) alá, majd a hegygerinc oldalában túráztunk tovább. Hullámzik a gerinc, fel és le, csodálatos látványt adva minden irányban, mígnem megérkeztünk a Rodica csúcsra (1966 m), ez volt a túra legmagasabb pontja.

Innen még vagy három órán keresztül a haladtunk a gerincen, míg a Črna prst csúcsra (1844 m) érkeztünk. A csúcson elérve a Zorka Jelinčiča turistaházban rövid pihenőt tartottunk, de már itt tudtuk, hogy nem érünk le világosban a hegyről. Sebaj, a mobiltelefonoknak van zseblámpa funkciója...

Sz.love.nia

Az ereszkedés a menedékháztól 1300 méter szintkülönbséget jelentett, ami nem kevés ezen a kb. 7 kilométeres szakaszon. Fent a hegyen a terep kavicsos, ami nehezíti a lépkedést - bár ehhez az is hozzájárult, hogy ilyen terepen igen rég edzettem :-) - és  néhol egészen szívdobogtató az ösvény "szélessége", és a szög, amiben a hegy elindul az embernek közvetlenül a lábfejénél...

Néhol csak a légzésemre és az útra koncentráltam, és az összes ima, amit valaha tanultam, szintén eszembe jutott. Ott sokszor necces volt, de persze, hogy imádtam. :-) :-) Elképesztő az a vidék, a szerelmese lettem...

Rálátás a Vogel síháztól a Bohinji-tóra

Az elején még mit sem sejtettünk a túra nehézségéből :-)

Néhol egészen ütős volt a terep, rendesen a jelenbe hoz...

Panoráma 360 fokban - ez egy nagyon nyugodt szakasz

A jelenben lenni - ez itt nem ezoterikus frázis, hanem
a továbbhaladás és kis túlzással az életben maradás eszköze

Ezen a szakaszon neveztem át a gerinctúrát "tarajtúrának"
Sziklataréj, mögötte a nagy semmi

Hamar kiderült, hogy ezeket a táblákat nem a mi sebességünkre alkották meg

Szépséges havasi gyopár

A esti ereszkedésről nincsenek fotóim... Izgalmas élmény volt, mert az én bokám nem ment ki a sötétben, gyér világításban botorkálva, nekem a puszta fáradtság jutott csak szerencsére.

SZURDOKVÖLGY ÉS SAVICA

Harmadik nap reggelén betértünk Ribčev Laz középkori falakkal körbevett Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomába. A 700 éves templomnak különleges atmoszférája van, belső falai sűrűn díszítettek néhol hagyományos, néhol bizarr formában ábrázolt bibliai alakokkal.

Keresztelő Szent János temploma Ribčev Laz településen, a Bohinji-tó partján

Keresztelő Szent János temploma a Bohinji-tó partján, közvetlenül a Száva kifolyásánál

Bohinji-tó

A kicsiny templom belső tere a karzatról

Ezután a Bohinji-tóhoz közeli Mostnica-szurdokot vettük célba, ez levezető, laza séta volt az előző nap után. A szurdok leginkább a jégkori olvadás során mélyült sokat, helyenként 20 méter mély, de csak fél méter széles.

A legvégében rejlő vízesést kihagyva, és pazar sprintet nyomva elértük páran a tavon óránként cirkáló hajót, amivel még olyan időben értük el a túlpartot, hogy kényelmes sétával közelíthessük meg aznapi következő látnivalónkat, a Savica-vízesést, amely a Bohinji Száva forrása. 

Vizét a Triglav-tavak völgyéből nyeri egy karszt-barlangon keresztül. A völgy egy sziklakatlanban végződik, ahol egy barlangnyílásból tör elő a folyó, 78 méter magas zuhatag formájában kezdve a Dunáig tartó pályafutását. 

Savica-vízesés

Vissza ugyanúgy hajóval jöttünk, a 4 km hosszú tavon jólesett a fél óra csendes üldögélés a sok gyaloglás után. Szeretem a Bohinji-tavat, és most volt idő kicsit üldögélni a partján. Nem túl meleg a vize nyáron sem, 20-21 fokos, de azért viselhető a nagy melegben. :-)

VINTGAR ÉS BLED

Utolsó napon méltóképpen búcsúztunk Szlovéniától - a Bledi-tótól nem messze lévő Vintgar-szurdokot céloztuk be, ahol hidakon és fapallókon sétálhat az ember a folyó felett. Vissza ugyanazon az úton halad az ember, hogy az autójához visszaérjen, így oda-vissza jó alaposan felfedezhető a szurdok.

Az egyetlen szépséghibája a helynek a rengeteg turista - a fotóm ne tévesszen meg senkit. Ezen a helyen nagy-nagy szerencse és türelem szükséges egy ilyen fotó elkészítéséhez. :-)

Vintgar-szurdok

A hosszú hétvége utolsó állomása maga Bled városa, főképp a tó volt. Jártam már itt, úgyhogy az indulásig maradt egy órácskát egy jófajta ebéd elköltésével töltöttem az egyik parti étteremben.

A Bledi-tó a várral

De az nem kérdés, hogy még visszatérek erre a különleges helyre, csodálatos országba. Vasárnap este már tudtam is: Ribčev Laz turista központjában egy Ljubljana térkép adta meg a következő utam irányát... :-)