 |
| Élet a Marson, avagy Gánt elhagyott bauxitbányái |
Felkerekedtünk, mert elindulni, úton lenni, megérkezni jó... Bakony volt a célpont, ezen belül Bakonybél falucskája, a környék ezer látnivalója végett. A konstans szemerkélő eső, és a célpontnál jelzett időjárási viszonyok azonban átírták a tervet: odafelé kicsit megálltunk a Vértes hegység lábánál, Gánt bauxitbányáinál.
Öt bányatelep is működött a település határán, mi most nem abban időztünk, ahol a tanösvény található. Balás Jenő bányamérnök 1920-ban bukkant errefelé a bauxitra, a bányát hat évvel később meg is nyitották. Azt mondják, a 30-as években a világ egyik legjelentősebb bauxitbányája volt, a II. világháborúban a németek hadászati célra kisajátították. A csúcstermelés 1953-ban 600 000 tonna volt...
A bánya élete kevesebb, mint 40 évig tartott, 1962-ben bezárták, azóta a természet és az idegenforgalom hódította vissza és meg a területet - ha mélyebben érdekel bennünket a téma, a bányászati múzeum ad választ minden kérdésünkre. Mi most nem kérdeztünk, sokkal inkább ámultunk a vörös talaj és a buja zöld növényzet retinaborzoló látványán. Ha valaki csak kicsit is szeret fotózni - itt elveszett... :-)
 |
| Gánt, Magyarország, Európa, Föld, Naprendszer |
 |
| Színorgia a bauxittelepen |
 |
| Gant-kanyon (bocsi) :-) |
 |
| A zöld itt kicsit kompenzál |
 |
| Nehéz betelni vele... |
 |
| Szépséges... |
 |
| Búcsú Gánttól |
 |
| A bánya környéki erdők zöldje pihenteti a szemet :-) |
 |
| Sok helyen lehetne, de ez Gánt környékén volt |
Az idő kegyes volt, csak a végén kezdett esni. Mire Bakonybélbe értünk, megszáradtunk, és a kipakolás után elindultunk, hogy megnézzük a Szentforrást (Borostyán-forrásnak is nevezik) Bakonybéltől 1 kilométer távolságra. Az út olyan, amilyennek a 'sárga utat" képzelem az Óz, a nagy varázslóból, csak kicsit fehérebb.
Úgy kanyarog, és olyan csodaszép mezők övezik, hogy azt éreztem: ha semmi mást nem látnék ebben a két napban, akkor is megérte eljönnöm... Pedig a tó a kis kápolnával és a három forrás vizével még csak most következett...
 |
| Caminos életérzés fogott el... |
 |
| A tavacska túloldalán az út kanyarog tovább... |
 |
| A lelkem egy darabja itt maradt - vissza kell mennem érte... |
„Áldozóhely volt. Szentély. Pogány templom, később keresztény. Mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falakat. Most csak hely. Fű, fa és bokor tenyészget csöndjében. Élni akar. Lábod ősi ösvényre ismer. Akármikor jössz, itthon van az Isten.” (Kányádi Sándor: Folytonosság)
A hagyomány szerint Szent Gellért remeteségben eltöltött a vidéken néhány évet, és gyakran jött erre a helyre, a három forráshoz imádkozni. Tiszteletére 1825-ben kápolnát emeltek, a három forrás vizét kőből rakott medencével foglalták kútházba. A tavacska ekkor még nem létezett - a falu lakói felajánlásokból 1996-ban duzzasztották meg a forrásvizeket kicsiny tóvá.
Ami így létrejött, számomra elképesztő erővel bír, megmagyarázhatatlanul vonzódom ehhez a zsebkendőnyi területhez...
 |
| Szentkút tava Bakonybél mellett |
 |
Opra Szabó István zirci szobrászművész alkotása.
Csak egy szobor... mégis, a béke az arcán olyan emberi... |
 |
| Piciny kápolna, előtte a kőmedence, ahová a három forrás vize folyik |
Aznapra kimaxoltuk a szemerkélő esőben még élvezhető kirándulást, és lassan ránk is esteledett - visszatértünk a szállásra, kitalálni, mi legyen másnap a célpont. Zirc volt az esélyes.
*
Így is lett. A reggeli közben is esett még, így egyértelmű volt, hogy mivel egyikünk sem járt még az apátságban, ezt a fehér foltot színezzük ki térképünkön.
 |
Zirci Ciszterci Apátság, de csak mert az őr megvárta, hogy lefotózzam,
csak azután szólt, hogy fűre lépni tilos. Hiszek az emberiség túlélésében. |
Az ajándékboltban lehet megvenni a belépőjegyet, amivel idegenvezetéssel látogatható a templom, az apátsági műemlékkönyvtár, az arborétum és az egyháztörténeti gyűjtemény. Ez utóbbit kihagyva jártuk végig a három lehetőséget, és azt gondolom megérte.
Az 1982-ben, alapításának nyolcszázadik évfordulóján basilica minor rangot nyert templomban kapott információk érdekesek voltak, az idegenvezető hölgy lelkes és életteli, öröm volt őt hallgatni. Jó volt tapasztalni, hogy - legalábbis úgy tűnt, - szereti a munkáját, és fontosak neki a látogatók, sőt, büszke a városra és az apátságra.
Az 1700-as évek első felében kezdték építeni németföldről érkező ciszterci szerzetesek, felhasználták a kicsit távolabb álló középkori templom romjainak köveit is. Az épület berendezése kizárólag fából készült, bár ezt laikus nem mondaná meg: az aranyborítás és az oszlopok márványos festése, kidolgozása jól álcázza.
 |
| Apátsági templom, Zirc |
Még izgalmasabb volt a könyvtár. Az első könyveket a 18. században az új alapítást végző heinrichaui szerzetesek hozták magukkal, az állomány 1950-re 65.000 kötetre duzzadt. A rendet feloszlatta az akkori rezsim, a könyvtár állami tulajdonba került.
Az 1400-as, 1500-as évekből fennmaradt könyvek látványa elérzékenyített, szinte láttam magam előtt az írástudók, szerzetesek alakját, ahogy épp a gyógynövényeket rajzolják és színezik a hatalmas könyvek lapjain.
 |
| 600 éve valóság ez a törékeny, sérülékeny könyv... |
 |
| Apátsági könyvtár, Zirc |
 |
| A Monarchiát megmutató könyvsorozat néhány könyve Magyarországról szól |
 |
| Lenyűgöző a könyvtár mennyezete |
 |
| Apátsági könyvtár, Zirc |
Jólesett a kávé és a süti a Monostor Cukrászdában, hazafelé pedig a két nap összegzése: így "ősszel" is szép volt, nyáron még visszajövünk... :-)
Hamarosan írom a következőt, amint megélem. :-)
Addig is jó utat, bármerre is jársz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése