Madrid, 1. rész

Nem terveztem Madridba menni, bakancslistás sem volt soha, pedig a listám hosszú. Mégis úgy alakult, hogy a nyaram közepén 4 napot eltöltöttem itt - egy másik utam meghiúsult, és a már meglévő madridi repjegyem "kármentettem". Nem bántam meg - Spanyolország fővárosa lehetett volna akár bakancslistás is. :)

De őszinte leszek: sem az útikönyv, sem az egyébként imádott térkép az előzetes tanulmányozásnál nem hozott lázba. Amikor leszálltam a reptéren, és meghallottam a spanyol nyelvű beszédet, vigyorogni kezdtem (sajnos nincs rá jobb szavam): "Mi a fenét keresek én Madridban?" Igazából ez nagyon nem jellemző rám, de most ezt is megéltem. Talán a másik utazás elmaradása csengett le bennem ily módon, talán egyéb történések az életemben. Mindenesetre ott voltam, és előttem állt 4 nap ebben a napfényes városban.

A felfedezés természetesen fantasztikusra sikerült, Madrid azért állta a sarat. :D Amint felszálltam a városba tartó reptéri buszra (Exprés Aeropuerto busz, line 203, leszállási javaslat, persze szálláshelytől függ: Plaza de Cibeles megálló, a jegy ára 2017 nyarán 5 euro, a buszon lehet fizetni), elkapott az utazás izgalma, és ekkor megnyugodtam: minden oké. :)

Plaza de Cibeles, Kübelé istennő kútjával és a Centro Centro Kultúrközponttal

A szálláshelyem megint telitalálat volt: a Királyi Palota (Palacio Real) közvetlen szomszédságában, a város szívében. Ha bírod a hosteleket, javaslom, itt szállj meg: Hostel Meeting Point, Madrid. A hátizsákom letétele után becéloztam a várost, kézenfekvő módon a Palotával kezdtem, ami egyenesen pazar...

Mivel a tűz áldozata lett az itt álló épület, amit most látunk, az az 1700-as években épült. Gazdag barokk pompájú, mesésen megőrzött termek során haladtam át, a hálószobától az ebédlőn át a trónteremig. Mintha tényleg a mesék elevenedtek volna meg, és az ember minden pillanatban azt várja, hogy a következő teremben éppen tetten éri a királylányt, ahogy a 24. legénynek magyarázza a teendőit azzal kapcsolatban, hogyan szerezze meg a kristálygolyót a tűzmadár karmai közül, testi épsége fennmaradása és a közös boldog jövő érdekében...

A királyi konyha még alakítás alatt, lehet, hogy mire Te arra jársz, már megnézheted. :) A fegyvertár viszont elérhető volt, körbejártam, bár békepárti vagyok...

Palacio Real, lassan becserkészve...

Itt már lehetett fotózni :) A Palota egy részlete odabent

A kastélyséta után, az élményeket emésztve

A napba még belefért a város andalgós felfedezése a környéken - az útikönyvek által javasolt belvárosi szépségek egy sorát már akkor érintettem, ahogy végigballagtam a Plaza de Cibeles -től a szállásomig a Calle de Alcalá-n, majd a Calle Mayor-on, mely utóbbi Madrid középkori főutcája. Nem lehet hibázni. :)

A Cibeles téren látható szökőkút Kübelé termékenység istennőt mutatja oroszlánok vontatta hintójában - a fotogén hölgy a városban kapható hűtőmágnesek markáns figurája (tavaly rászoktam a hűtőmágnes vásárlásra, de szigorúan természetes anyagokból vagyok hajlandó, ha már "muszáj", leginkább fa, vagy ami képes megtéveszteni, és elhiszem hogy abból készült). 

Szépség a Calle de Alcalá-n

Medve és eperfa - Madrid címere a Puerta del Sol-on

Puerta del Sol - a tér, ahol a spanyolok miközben a szilveszteri visszaszámlálásnál a harangtornyot figyelik, minden kongatással egy újabb szőlőszemet vesznek magukhoz. Ha egyszer ez szükséges a szerencséhez a következő évben, hát akkor az ember megteszi - ennyi. :D

A Puerta del Sol-ról nyíló egyik utca, és ahogy a város védekezik a hőség ellen

Plaza Mayor - a tér, ahol árad a zene. Nyugisabb, mint amikor eretnekégetések zajlottak itt...

A Plaza Mayor egy hatalmas üres lekövezett tér, szabályos rendben körben szép épületekkel, mint például a fenti képen látható Pékek háza (Casa de la Panadería), ami régebben a város pékjeinek magtára volt. A teret inkább a fantázia élénkíti meg: az 1619-ben megépült és 1790 óta nagyjából így kinéző téren korábban nem mindig volt ilyen jó hangulat: inkvizítorok parancsára itt égettek embereket a vallási túlkapások során, és persze táncmulatságokat és népünnepélyeket is tartottak itt.

*

A következő napom furcsán indult - a vasárnapi nyugalom után megütött a hétfői őrületes városi zaj. Az előző nap nem készített fel erre, talán hétvégén nyugodtabb a város. Autóforgalom, építkezések zaja, teherautók tömege, amik az éttermekhez szállítják az utánpótlást - kaotikus zsivaj. Alig vártam, hogy a Retiro parkba érjek, ahol béke és rendezett, ápolt zöld környezet fogadott, órákat töltöttem itt, minden zugát felfedezve. :) A rózsakert csodás, szökőkutak mindenütt - ami Madridban érthetően gyakori jelenség.

A Retiro park rózsakertje szökőkutak hűsítő vizével

A Palacio Cristal egészen elképesztően légies megjelenésű, a kinti természet beköszön az üvegfalakon. Kiállítás nem volt benne éppen, így a természet volt benne a látnivaló. :)

Palacio Cristal a tópartról

Palacio Cristal, elképesztően...

...gyönyörű!

A Retiro park egy gyönyörű szeglete

Retiro park különleges fái alatt

A park nyugalmával kellően "felvértezve" visszamerészkedtem a városba. Az Atocha pályaudvart vettem célba (Estación de Atocha), mert belülről el van varázsolva: egy óriási pálmaházat rendeztek itt be kreatív elmék. Zseniális. :D

Szeretem az emberi kreativitást és szépérzéket :)

Innen egy rövid séta a Jardín Botanikus kert, ezt vettem célba, de az itteni fotókiállítások által hozott felismeréseket már a folytatásban írom meg.

A 2., befejező részt IDE KATTINTVA olvashatod. :-)