Nizza és Monaco, 2. rész

Monaco óvárosában

A harmadik napon fura volt azzal a gondolattal felébredni: ma Monte-Carlo városában fogok kávézni egyet. Ha erről a városról hallottam, a Casino csillogása, celebek cuki mosolya, a rulettkerék forgása (filmeken láttam párszor) és maximum még a Forma 1-es futam juthatott eszembe, aminek zümmögésére apám sokszor szundított vasárnaponként. :-) Na de, hogy én itt?... Mik vannak..? :-p

Aztán kiderül persze, mint mindenről, hogy jár itt is a busz (Nizzából a kikötőből indul a 100-as busz, ami kb. 40-45 perc alatt ér Monacoba), belélegezhető a levegő egyszerű földi halandók számára is - és a kávé ára is rendben van, azzal a kilátással. :-)

Ide is jár a busz

Ahogy leszáll az ember a buszról a Casino megállónál, jobbra tartva egy kis parkon halad át, ahol pálmafák, és többnyire olyan, háznagyságúra megnőtt növények között éri el a kaszinót, amit korábban is látott - cserépben, a nappaliban.

Ami először megütött, hogy a város azon része egy hatalmas építkezésnek tűnt, daruk, épülettorzók mindenütt... Nagyjából képben voltunk az okokkal: a nagyon kedvező adózás miatt sokan-sokan települnek ide, hát elkél néhány új lakás. Persze teljesen szubjektív, de a város ezen része nem kötött le - sokkal inkább a kaszinó előtti terasz, illetve a tengerre néző kilátás fogott meg, a kikötő és az egyik szállás tetőteraszán létrehozott Vasarely kép (nagyon szeretem a munkáit, a budapesti kiállítását szívből ajánlom).

Monte-Carlo, Casino

A sűrűn lakott városrész és a Forma1-es kanyar :-)

Monte-Carlo, Casino

Tengerparti tetőterasz a művészet jegyében - háttérben a tenger...

 A Hostel recepciósától kaptuk a tippet, hogy a Cafe de Paris kávéját mindenképpen meg kell kóstolnunk, ha már erre járunk - így is tettünk. Kedves volt a kiszolgálás, és finom a kávé - a kilátás az asztaltól balra a Kaszinó, kicsit felfelé pedig az alábbi.

Szépülő város

Nem szoktam a fogyasztásom fotózni, de ezzel a cukorral megfogtak... :-p

A kávé és a kikötő után irány az a szimpatikus, zöldellő hegy az öböl túlsó végén. Kicsivel később kiderül, hogy valójában a város eddig csak ugratott: a lényeget elrejtette a fák mögé... Egy vadregényes lépcsősoron egy másik világba jutunk - a mesék birodalmába.

A hercegi palota, amelynek lakói - a Grimaldi-család - 1297 óta képviselik az uralkodóházat,  legnagyobb sajnálatomra csak márciusban nyitja meg kapuit, de az óváros kárpótol. Tisztaság, rendezettség, csodálatosan karbantartott házak mindenütt - az az érzésem, a házak kültéri festését előző nap fejezték be, annyira tökéletes minden.

Gyönyörű óváros

Monte-Carlo itt már befészkelte magát a szívembe

A Grimaldi-család szerény hajléka - márciustól fogadnak vendégeket

Na jó, ez az utolsó óváros fotó (nehéz leállni) :-)

A városból érdemes még a Katedrálist megnézegetni, mi betértünk egy kicsit megpihenni. A hegy oldalában futó botanikus kertből egyszer csak idebukkan az ember...

A Katedrális Monacoban

Mázlink volt - ezen a napon egy rally futam felvezetésébe cseppentünk bele. A tükörsima utak bőven megfelelnek a Forma1-es és a rally futamok megrendezésének. Az első futam 1911-ben rajtolt el, ezzel a világ leghosszabb ideig rendezett rally versenyének számít. A verseny központja Monte Carlo, míg a gyorsasági szakaszokat a Francia Riviérán és a környező hegyekben tartják.

Nem különösebben vagyok oda az autóversenyzésért, de azért az én bőröm alá is befutott a motorok feldübörgő hangja... :-)

Még csak néhány autó ért a gyülekezőhelyre Monte-Carlo kikötőjébe

Ahogy bukik le a nap, egyre gyűlnek az éji vadak (miért ez a hasonlat jut eszembe?)

Van valami különleges varázsa annak, ahogy az ember ül a buszmegállóban, és azon kapja magát, hogy nem a buszt várja türelmetlenül, hanem Porsche-kat számol... Bezavar a sok Ferrari, Maserati és Lamborghini - egy idő után feladom... Nem értek én ennyire az autókhoz :-p   :-)

Este érünk "haza" (:-) szép volt ez a nap. :-)

Az ikonikus kék székeken januárban is jólesik üldögélni a nizzai tengerparton...

*

A negyedik napon újra Nizza felfedezésére indulunk - szeretek egy várost nem csak kívülről, de belülről is felfedezni, és mivel az idő ma borús, amúgy is ennek kedvez. Csodálatos, de valamiért mindig spontán rábukkanok az utazás előtt kiszemelt helyszínekre térkép nélkül is, ma sincs ez másként - a Palais Lascaris bejárata egyszer csak megjelenik.

Az épület egy remek barokk palota, amely a 17. században épült Jean-Baptiste Lascaris számára. A személye talán nem lenne annyira izgalmas, ha nem  Jean-Paul Lascaris unokaöccse lenne, aki pedig nem volt más, mint a Máltai Lovagrend 57. nagymestere. És ez is csak azóta izgalmas számomra, mióta tavaly jártam Máltán, és belestem picit ebbe a világba.. :-)

Ha nem vagy nagymester-rajongó, akkor is izgalmas az épület, amennyiben másodfoglalkozásban szívesen lennél időutazó. A palota két szintjét ugyanis megőrizték az eredeti állapotában, falikárpitokkal, bútorzattal, kiegészítőkkel - így könnyebben elképzelhető a 400 évvel ezelőtti arisztokrata élet...

Lascaris Palota

A palota második emeletén hangszerkiállítás található

A palota belépője 10 eur, de ezzel a jeggyel 24 órán belül még több múzeum is megtekinthető, ehhez részletes térképes útmutatót adnak. Mi kiválasztjuk a Masséna Múzeumot - mivel a Masséna-tér mellett lakunk, a név kíváncsivá tett.

Jó döntésnek bizonyult: a villa csodásan megőrizte építtetője, Viktor Masséna élettérét, aki André Masséna, Franciaország marsalljának unokája volt. Az épület az 1800-as évek legvégének Nizzájába repíti az embert, mármint, az arisztokrácia miliőjébe. A felsőbb szinteken egy nizzai fotográfus képei folytatták az időutazást, a 100 évvel ezelőtti város képei lenyűgöztek...

Villa Masséna

Villa Masséna

Megtettem még a szokásos zenés betekintésemet a Sainte Reparate Katedrálisba is, amit Nice Cathedral néven is láttam említeni. Most Loreena McKennit zenéjét hallgattam, ajánlom figyelmedbe. 

Sainte Reparate Cathedral, közel van a Lascaris Palotához

Sainte Reparate Cathedral

Búcsúzásképpen még bolyongtunk kicsit az óvárosban, utolsó nap délelőttjén pedig a parton. Nizza olyan város, ahol az ember elgondolkodik az élet napos oldalán... :-)

Tipp: ha szereted a macaron nevű édességet itthon, kóstold meg Nizzában... A veszélye: otthon már nem kívánod, és örökké vágyakozni fogsz a nizzai verzió után... :-)

Az ikonikus kék szék a parton (persze hűtőmágnesben is megcsinálták)

Kislány az álmai lepkéjével egy nizzai ház falán

Olyan francia... :-*

Az eső új lehetőségeket hoz a fotózáshoz (Masséna-tér)

Nagyon nehéz utolsó képet választani...

Még mindig nem tudom, le tudom-e zárni...

Egy ilyen helytől sosem lehet igazán elbúcsúzni..

Blogbejegyzés vége, remélem hasznosnak találtad és tán élvezted is a virtuális utazást. :-) Következő utamról beszámolok, amint megélem... :-) Jó utat, bármerre is jársz!