Málta, 4. rész

A part Dwejránál, Gozo sziget, Málta

Máltai történeteimnek a végéhez közeledünk... Az utolsó részben Gozo szigetéről fogok mesélni kicsit, ami bevallom, a kedvenc helyem Máltán. Két napot terveztem rá, de már az elején tudtam, hogy ide még vissza kell térjek. :)

Az a nap korábban indult, fél 8 körül már robogott velem a busz Valletta felé. Gyors átszállás, és irány Cirkewwa kompkikötője - átszeltem egész Máltát két óra alatt. A kompok fél óránként járnak, az út is körülbelül eddig tart. Útközben megcsodálható Comino szigete (naná, hogy imádom, csak egy betű különbség a Camino :D ) Egyébként is gyönyörű a partja, magas sziklák, öblök és sziklaívek sora. A sziget belseje - az útikönyvek szerint, - kevésbé izgalmas, bár bizonyára önmagában a környezet, a tenger és a két nagy sziget látványa is megéri. Én most nem Comino-t céloztam meg, majd legközelebb...

A kompról kitekintve már látszik Gozo

A komp Mgarr kikötőjébe vitt, innen busszal közelítettem meg Gozo "fővárosát", Victoriát. Gozo kicsit ország az országban, a helyiek különleges büszkeséggel élik meg "gozoiságukat", ahogy ezt tapasztalhattam is Marsalforn-ban.

De most vissza Victoriába, illetve az odavezető útra. A 301-es busz, mielőtt bevisz a fővárosba, körbevezet a sziget keleti felének városkáin, Quala, Nadur - itt lep meg először a vágy, hogy ide még visszajöjjek sétálni egyet. A házak jó állapotban álldogálnak az utcák két oldalán, frissebb érzés rájuk tekinteni, mint a nagy szigeten.

VICTORIA

Az út nem tart hosszan, és én nagyjából húsz perc múlva már Victoria bűvöletében állok a busz pályaudvaron. Látom a Citadellát, idejövetelem fő okát, de húzom az időt. A vallettai tourist info-ban kapott várostérkép alapján tudom, hogy van itt a közelben egy szép park, úgy döntök, először ezt nézem meg. A nagy dolgokra rá kell készülni, nem lehet csak úgy hirtelen, azt hiszem érted... :)

A kis hídon fekve készítettem a lelkem :)

A pálmafák után indultam felfedezni az óvárost, még mindig készülve, lassan közelítve. Szeretek úgy sétálni, hogy mindig az adott pillanat dönti el, merre térek, melyik sarkon merre fordulok. A máltai kisvárosok utcaszerkezete az ilyen típusú felfedezéseket igazán izgalmassá teszik. :)

Victoria hangulatos óvárosa

Elragadó részletekre bukkan az ember...

Mikor hová fordulok be...

Eljött az idő, hogy felkaptassak a meredek utcán, ami a Citadellához visz. Komplett városra számítottam a falakon belül, de mást találtam. Magas falakkal körülvett, zárt világával első lépésben ugyan hasonlít Mdina városához, de hamarosan kiderül a látogató számára, hogy házak helyett javarészt vadvirágokkal benőtt, valahavolt kőfalak maradványaival határolt terek foglalják el a terület nagy részét.

A Citadella Victoriában

Falmaradványokkal szabdalt virágmezők Victoria Citadellájában

A katedrálisba is bepillantok, de nem nyűgöz le, a természet szebbet alkotott körülöttem. A város falairól csodálatos kilátás nyílik a környező vidékre, gyakorlatilag az egész szigetre - több irányban is feltűnik a tenger által alkotott természetes határ.

Kilátás a városfalról

Victoria a Citadella falairól tekintve

Citadella

MARSALFORN

Búcsút veszek Victoriától - a cél a sziget északi partja, Marsalforn városa. A szállást pár nappal korábban, egy Vallettában (Touris Info) kapott listából kiválasztva, e-mailben foglaltam. Hegyekre nyíló erkélyes, szép szoba, kedves fogadtatás: bár megtaláltam volna, de Joseph kijött elém a buszmegállóba, erről már e-mailben biztosított. Bár a szállás nem tengerre néz (egy utcával van beljebb), én mégis ajánlom figyelmedbe, a kedves hozzáállás szerintem legalább ennyit ér (Lantern Hotel)

A lepakolás után gyalogszerrel indulok útnak a Calypso barlang és a Ramla-öböl irányában. Előtte Marsalforn partja sétára hívó, nem húzódozom...

A tenger Marsalfornnál

Döbbenet színek...

Az út a barlang és a Ramla-öböl felé gyönyörű, camino-s életérzés ragad el...

Eddig nem voltam kaktusz rajongó...

...de ezek után mit tehet az ember? :)

Gyönyörű részletek, csak figyelmesen kell haladni...

A barlang biztonsági okokból zárva, de nem bánom, amúgy sem terveztem bejárni, Calypso nimfa által itt fogvatartott Odüsszeusz már úgysincs itt ;). Legalábbis a monda szerint. :) A mellette kiépített kis kilátóról viszont szép rálátás nyílik a nagy vízre, az ország egyetlen vörös homokos tengerpartjára, és a part közepén álló hófehér Szűz Mária szoborra. Innen meredek úton közelítem meg a partot, hogy mindezt közelről is megcsodálhassam.

Az ország egyetlen vörös homokos tengerpartja, Ramla-öböl a kilátóból

Jólesik üldögélni egy kicsit a homokban

A visszaút is csodás, és naplemente előtt még belefér Marsalforn másik részének felfedezése is, ahol különleges alakzatokra bukkanok a tenger szintje felett 7-8 méterrel.

Mi lehet ez?... Marsalforn tengerpartjánál

DWEJRA, AZURE WINDOW LELKE

Másnap különleges napot terveztem, és az is lett. A reggel 9 már Victoriában talált, és alig negyed órával később Dwejrába érkeztem: az Azure Window lelkéhez... A part nélküle is lenyűgöző, és szerencsém is van: a nap ragyog, és a vad szél fehér tajtékosra korbácsolja a hullámokat. A víz a földet ostromolja szerelmével, nászuk őrjöngő és gyönyörű... 

Órákon keresztül csak ülök a part különböző szakaszain, nem tudok elszakadni a látványtól és a víz robajlásától... Milyen furcsa, hogy az Azure Window halálában is ugyanolyan népszerű: jómagam is vagy egy órán keresztül néztem a helyét, ahol valaha állt, látni vélve az ív talapzatát a tajtékos víz habjaiban... Így vagyunk valahogy... ragaszkodunk az emlékeinkhez, a múlthoz, és nehezen, fokról-fokra értjük meg: valami végetért, és ettől még lehet gyönyörű ami maradt, és ami következik. A természet nagy tanítómester, és ez a máltai utazás most erre nagyon ráerősített. Meg kell tanulnunk újjászületni, és a pusztulásban is meglátni az új életet. Nekem ezt hozta Málta...

A pusztulásban meglátni az új kezdetet

A föld régi korokra emlékezik

Dwejra másik partszakasza az őrtoronnyal a Gomba-szikla mellett mélyen a vízbe nyúló sziklanyelv végéből

Ezen a partszakaszon töltöttem az egész napot. Lenyűgöző, képtelenség elszakadni a 200 méteres függőleges sziklafalak látványától... A Gomba-szikla története érdekes: a lovagrend tagjai egy gumófajtát találtak a tetején, amit gyógyító hatásúnak véltek. Védelmére a nagymester megközelítési tilalmat adott ki, és ellenőrzésére az 1600-as évek közepén épített őrtornyot használta.

A Gomba-szikla az öböl bejáratánál

Hosszú volt a visszaút délután, Cirkewwa kompkikötőből a 39 kilométeres utat Birzebbugába - természetesen Vallettában történő átszállással - 3,5 óra alatt sikerült megtennem.

A másnapi búcsú részben Vallettában, részben Birzebbugában telik. Búcsúzom a fővárostól, Máltától, mindattól a szépségtől és élménytől, ami ért engem ezen a helyen. Szeretem ezt az országot, a szigeteit, és bár a két hét alatt sok helyét felfedeztem, bőven maradt még a kalandból. Úgy érzem, látjuk még egymást. :)

Utolsó nap reggelén belekóstolok a csütörtöki piacba Birzebbuga temploma mellett, iszom egy kávét. Még egyszer beülök a templomba, és még egyszer várok fél órát az X4-es buszra, ami a reptérre visz. :)
A reptéren zongora áll, felette papírmasé hőlégballon. Ezt jó jelnek veszem. Új kalandok várnak... :)

A zsákom, amibe minden holmim belefért a 2 hétre. :) Számomra fontos dolgok szimbóluma...

Málta sorozat vége. :)

Következő utam Prága, IDE KATTINTVA tudod olvasgatni, ha te is mennél, nosztalgiáznál, vagy csak érdekel. :-)