Prága, 1. rész

június 04, 2017

Prága, 1. rész

Miközben ezt a blogbejegyzést írom, Smetana: Moldva-t hallgatom. Mélyen él bennem ez a város, ámulatra késztet, bár nem először látom, és bizton tudom, hogy nem utoljára... Ahogy a zene szól, újra látom magam előtt a folyót, a Petrín-dombról feltáruló város látképét, a Prágai Kastély színes részleteit, a Kilátó 300 lépcsőfokát :), a Klementinum templomát, ahol a koncerten ez a zenemű is elhangzott, a Károly-híd "budai-hídfőjénél" magasodó torony tetejéről az esernyők színes forgatagát - megannyi mozaikdarabka, ami újabb képet alkotott bennem Prágáról...

Az Old Prague Hostel falait ilyen csodás képek ékesítik

Az Old Prague Hostel remek választásnak bizonyult leginkább a helyszín szempontjából: 6-7 perc sétával elérhető az Óváros szíve, a Régi Városháza, az Orloj óratorony és a Karlova utca. A Budapestről induló vonatok hat óra alatt a városban vannak, így már fél egy körül Prága utcáin ballagtam, hogy elfoglaljam szállásomat.

Az első délután az (újra) ismerkedésé: tudod, amikor egy szippantással, egy sétával, a megérkezés felszabadult sóhajával átlátsz valamit, annak tudatában, hogy a részletekben lesz időd később alaposan elmerülni. A Stare Mesto (Óváros) szíve a fő piactér, kihagyhatatlan, pedig tele van turistával - mégis, valami vonzza ide az embert, hogy innen indítson, amikor felfedezi a várost. Hömpölygök végig a tömeggel a Karlova utcán, nutellával töltött kürtős kalács, középkori hangulatot árasztó épületek 4 méter magasság felett, csillogó kis üzletek ajándékok tengerével és idegenvezetőket követő látogatók hada, amíg a szem ellát. Mintha tényleg a szívben lennék, a város pulzáló közepén, és az utcák, mint erek innen továbbítanák az életet a város távolabbi részeibe.

Marionett bábok. Báb előadáson most nem voltam, de emlékszem Mozart: Don Giovanni -ra anno. :)

Prágában a kedvenc témáim egyike a kapuk...

Károly-híd és a kilátás :)

Amikor elfáradok, a Strelecky-sziget északi csücskében pihenek meg, amit átszel a Legií-híd. Ez a népszerű Károly-hídtól délre eső első híd, érdemes elsétálni ide, a szigetről csodás a kilátás mindkét oldalra. Itt érnek az első esőcseppek, így újra a város felé veszem az irányt. Remek apropó fedett helyre húzódni: a Károly-híd "budai hídfőjéről" azaz a torony tetején kialakított kilátóból remek a panoráma a Prágai Kastélyra, és az utcákon kavargó esernyők hadára.

Kilátás a Károly-híd tornyából

A nap lenyugvóban, a felhők közötti réseken élvezhető a naplemente vöröses fénye. Az estét egy hangversennyel koronázom a Klementinum templomában - Prágában könnyű ilyen spontán döntéseket hozni, mindenütt kiplakátolva a TODAY koncert :) - Schubert Ave Maria-val, Vivaldi: Négy évszakával, Dvorak és Smetana muzsikájával búcsúztatom a napot.

Klementinum temploma a koncert előtt

Másnap a Prágai Kastélyban (Hradzsin) indítok, meglepetésemre óriási a sor a bejutásnál, szerencsére gyorsan halad. Az ok, hogy mindenkit fémdetektorokkal ellenőriznek - ez 10 éve, legutóbbi ittjártamkor még nem volt. Több típusú jeggyel megnézhető a Kastélynegyed területén fellelhető látványosságok sora, és a jegyek két napig érvényesek, - én azt választom, amivel bejutok a Szent Vítus Katedrálisba, a Királyi Palotába, a Szent György Bazilikába és az Aranyművesek utcájába is.

Ami ennek a területnek meghatározó látványa, a Katedrális - mikor végre bejutok, elámulok, pedig jártam már itt. IV. Károly kezdte el építtetni az 1340-es években, és megadták a módját: a munkálatok a II. Világháborúban fejeződtek be. Ezt majd alkalomadtán felidézem magamban, amikor adódik egy ehhez hasonló helyzet máshol, máskor... :p

Szent Vítus Székesegyház. Jókor születtünk, hogy láthassuk

A Királyi Palota, amely 600 évig otthona volt Bohémia uralkodóinak, olyan bensővel fogad, hogy az ember minden pillanatban valamelyik király megjelenésére számít. Leginkább a Vencel terem ragadja meg a képzeletemet: a XV. században készült el ez a hatalmas, gótikus tér, ahol az első királyokat megválasztották, és amely a középkorban lovagi tornák színhelye volt. A Lovagok lépcsőjét úgy tervezték, hogy a torna résztvevői lovaikkal könnyedén közlekedhessenek ki és be.

A Vencel terem a Királyi palotában

Az Aranyművesek utcája a várfal alatt húzódó elképesztően pici lakhelyek sorát jelenti, amit eredendően a várőrség számára építettek, majd aranyművesek alkottak itt. A házikók egy része be van rendezve, és elképzelni nem tudom, milyen lehetett itt az élet - néha úgy tűnik, egyetlen ember részére lett kialakítva egy-egy lakás, egy nagyon kistermetű ember részére. Ugyanakkor felvet egy fontos kérdést bennem: vajon mire van igazából szüksége egy embernek, és mi az, ami már inkább csak valami fontosabbnak a pótlása...?

Aranyművesek utcája Prágában

Visszasétálok a második udvarba, innen a Lőszer-híd vezet át a Kastélykertbe. Az egyenetlen kövekkel kirakott járdák mazochista masszázs gyanánt tartják ébren a figyelmem, pedig a látvány nem szorulna erre: a lombok alól csodás a kilátás a Katedrálisra, kicsivel később a Belvedere, és az előtte csobogó szökőkút bír maradásra.

A Katedrális látványa a Kastélykertből

Belvedere és a szökőkút

Kilátás a Hradzsinból a Jozefov negyedre a Moldva folyó túlsó partján

A Kastélynegyed, Vár végigjárása után lassan ballagok le a keskeny Nerudova utcán, amely meredeken visz le a Károly-hídhoz, és a Mostecká utcában éri el azt. Előbbit Jan Neruda író után nevezték el, aki ebben az utcában lakott a XIX. század közepén a Két Nap Házában. Ebben a festői utcában sok művész telepedett le, ennek megfelelően az éttermek mellett a galériák egy méterre jutó száma itt a legmagasabb a városban.