Prága 2.0

Prága - nem először, mégis elvarázsol

Megint Smetana Moldváját hallgatom, miközben írom a blogot, mint tavaly. Jót tesz a lelkemnek és a visszaemlékezésnek az elmúlt hétre, amikor újra ebben a - számomra - hihetetlen atmoszférájú városban jártam. És ez még akkor is igaz, ha a nyári szezon mellbevágóan zsúfolt Prága tengelyében - és szerencsére csak ott. De ha valaki el tud szakadni az Óváros tér - Karlova utca - Károly-híd - Vár főcsapástól, akkor nem kell aggódni a tömeg miatt. Persze ehhez nem lesz elég egy-két nap...

Korábban írtam már Prágáról, a blogbejegyzés első részét itt, a másodikat itt találod. Most is jártunk a fent említett helyeken, lévén, hogy útitársam nem járt még a városban, de ezekről itt nem írok részletesebben. Került új élményekből bőven így is. :-)

Vannak tervek, de engedünk a spontaneitásnak is. Így keveredünk a Károly-híd lábához és a Kampa-szigethez közel eső Franz Kafka múzeumhoz (cím: Cihelná 2.b. Prague 1., belépő ára 2018-ban 200 CZK), és be is térünk, minthogy útitársam egyik kedvence. Én mindösszesen Az átváltozás című művére visszaemlékezve járom végig a kiállítást, és ez elegendő inspirációnak bizonyul Kafkával való további ismerkedéshez. Hazaérve A per fogott bűvkörébe, a történetből film is készült, ezt dicsérik nagyon. Én majd a könyv után nézem meg. :-)

Kafka múzeum Prágában

Kafka Prágában született az Óváros térhez közel, és az ugyanitt található Kinský-palotában járt gimnáziumba. Apjának boltja volt ugyanezen épület aljában. Amikor a múzeum után erre járunk, más így ránézni a térre és a palota épületére.

Magányos gyermekkora volt, apjával nehéz volt a kapcsolata - jogot tanult és biztosítótársaságnál dolgozott. Munkaidő után alkotta meg írásait, amit ma olvashatunk, és amit nem égettek el kívánsága ellenére sem halála után. Elgondolkodtató, hogy bár életében senki nem ismerte (el) néhány kiadott műve nem keltett nagy visszhangot, ma kötelező olvasmány, és ismeri az 'egész világ'. Ha szó szerint nézzük, nem a hivatásában élt, olyan munkahelye volt, amit nem kedvelt, és csak másodlagos volt számára. Mégis égette belülről valami, aminek írásaiban adott teret. Ennek tükrében mi vajon a 'siker'...?

Szeretem, ahogy az abszurditást a realitásba helyezi... A per című könyvét olvasva az az érzésem, hogy a megírt párbeszédek sokszor ugyanígy elhangzanak a világunkban is - kihangosítva, vagy a fejünkben... Mi tehát a valóság?... 

Óváros tér csiganézetből. A Tyn templomtól balra a virágok takarásában Franz Kafka gimnáziuma

Az első délutánunkon borús az idő és néha szemerkél az eső, így a sétába beillesztünk egy szuper programot, ahol egyben tető is lesz a fejünk felett. Prágában nagy hagyománya van a marionettbábozásnak, és mi kiválasztunk egy előadást: Mozart: A varázsfuvola nyer.

Marionettbábok egy boltocska kirakatában

Mozart többször is járt a városban, és ahogy tudni lehet, nagyon szerette. A vonzalom kölcsönös volt - és Prága örömmel emlékezik vissza a zeneszerzőre. Az éj királynőjének áriáját imádom, a 60 percesre 'vágott' opera(báb)előadásba természetesen bekerült. :-) A zene és ének playbackről, a bábozás nagyonis élőben zajlott, humoros elemekkel lazítva kicsit a történetet, gondolom, hogy a gyermekekkel érkezők is nyugodtan élvezzék az előadást :-) Szerettem. (Cím: Zatecká str. 1. Prague 1. Stare Mesto, belépő ára 2018-ban 450 CZK)

*

Másnap a Várnegyed az első cél. Erről már írtam a tavalyi blogban, így most csak egy új élményt emelnék ki. Olyan belépőt választottam, amivel a fő látványosságokon kívül a Rosenberg Palota is látogatható volt. Szeretem azokat a helyeket, ahol valamely élettér megmaradt abban az állapotában, amilyen formában anno használták. Ez a palota is ilyen (mondjuk az egész Várnegyed területe szintén).

Rosenberg Palota mennyezete az előtérből nyíló teremben

Mai külseje olyan, mint azt az 1700-as évek közepén Pacassi megtervezte. Ez abban az időben volt, amikor Mária Terézia átépíttette a palotát a Nemes Asszonyok Intézetévé. 1919-ig ebben a minőségében funkcionált ez a szép épület, aztán átvette a belügyminisztérium, de szerencsére sok változtatást nem eszközöltek rajta.

Rosenberg Palota egyik hangulatos szobája Prágában

A Vár után egy kis gasztrokitérő következett. Szívből ajánlom a Nerudova utcán (ez vezet fel a Várhoz) a 47-es szám alatt működő éttermet. Ez a Két Nap Háza - itt élt a névadó, Jan Neruda cseh író, újságíró a 19. század közepén. A ház homlokzatán tényleg van két nap - és jó móka a házfalakon megkeresni a jeleket, amik után elnevezték őket.

Neruda első kötetének sikertelensége után tíz évre felhagyott saját verseinek publikálásával, majd a Versek című kötete nagy sikert aratott. Honoráriumát utazásra költötte. Élete az írások szerint magányosan telt, de álljon itt a Magamra találtam című verséből egy részlet:

"Végigálmodva már az ifjuság? 
Mielőtt elrévedtem, még virág,
Még május volt, ég s föld karjában voltam! –
Hová lett májusom? – Kint csak a hó van,
A láb ott fagyos talajt tapos, itt benn
Fejemen mesebeli zúzmarák,
És fáj, és fáj a szívem.

Megrázkódom, gondolkodom tovább:
Volt életem, vagy az is délibáb?
Hisz úgy tűnik, hogy egy nagy életműhöz
Elég erő és nagy akarat fűtött –
De trón helyett csak koldusságig vittem:
Amerre nézek, idegen virág –
És fáj, és fáj a szívem. "

Két Nap Háza, Nerudova 47.

Ebéd után irány a Petrin-domb. A Strahov Kolostorba most nem megyünk be, de a Tükörlabirintus és a Kilátó a 300 lépcsőfokával most is "kötelező".

Séta a Kilátó felé

Panoráma a 60 m magas Kilátótorony tetejéről

A Rózsakert melletti eldugott kertecskében kószálva

Harmadnap a belvárosban sétálgatunk, és egy csodás, magas falak mögött rejtőző kertre bukkanunk (Vojanovy Sady, Vojan Garden, cím: U Lužického semináře, 118 00 Malá Strana. A Károly-híd Kampa-szigetnél lévő végétől kell sétálni a Letná-domb irányában). A középkor óta vigyázott, Prága legöregebb kertjében zöld fények és nyugalom, bár csend nincs éppen - páva rikoltozás harsan fel újra és újra, s mi követjük a hangot. Egy egész kolóniára bukkanunk, a pávák szemmel láthatóan nyugodt körülmények között élnek itt szabadon. Nem tudtam, hogy ilyen jól repülnek:

Páva egy fa magas ágai közt, Vojan Garden, Prága

Arc formára faragott méhkaptár a Vojan Kertben. A méhek a szájon át közlekednek.

Felsétálunk még a Királyi Kertekbe, és lefelé utcazenészekkel találkozunk. Ugyanott (ugyanazt) :-) ebédelünk a Nerudova utca 47. alatt, aztán irány a Letná-domb, ami az egyik fő célpont mára.

Muzsika a Vár előtt

A domb tetején lévő piros ütemmérő, Metronóm egyik kedvencem a városban. 1991-ben, a "bársonyos forradalom" után került ide. Bár hőmérő a funkciója, nekem az idő múlását szimbolizálja.

Metronóm a Letná-dombon

A Metronóm melletti felhőjáró cipők

Sétánk során visszajutunk a partra, a cél a Strelecky-sziget. Közben szépségek mindenütt.

Prága :-)

A parton Sri Chinmoy bengáli-amerikai szellemi vezető szobra tekint a városra

A szigeten egy csodás koncert közepébe cseppentünk, körös-körül fesztiválhangulat, finom illatok, fűben ülős koncertélmény. :-)

Hangulat

Ez is Prága, hangulat a város szívében (Strelecky-sziget)

Kávét a fesztiválon :-)

Utolsó napon még belefért az időbe egy Alfonz Mucha kiállítás, mielőtt egy laza sétával elbúcsúztunk az óvárostól. Mucha még életében megélhette sikerét, élt és teremtett Prágában, Párizsban, New Yorkban is. Elámulok, milyen termékeny alkotó volt. Imádom a plakátjait, elvarázsol a szecesszió világa, amit a kiállítás anyaga megmutat. 

Búcsú a belvárostól

Búcsú a belvárostól

Gyönyörű Prága

Következő utamról írok, amint végigjártam. :-) 

Addig is jó utat, bármerre jársz!