Málta, 3. rész

Marsaxlokk kikötője

Azt hiszem napszúrást kaptam előző nap, és/vagy megfáztam a hűvös máltai estében (a nyílászárók komolysága angol "hagyaték", a máltai hideg este helyi specialitás, a kettő eredője sok-sok máltai légúti problémájának forrása). Nem gond, bírom én a gyűrődést, soha nem feküdtem még utazás alatt (na jó, kivétel volt El Camino-n 600 km után a begyulladt bokám miatti egy napos kényszerpihenő Villafrancában, de az kicsit más kategória volt), szóba sem jöhet, hogy ne sétázzak ma is Málta valamelyik szépséges szegletében.

BIRGU

Minthogy jellemzően a buszjáratok a fővárosba futnak, és onnan mennek tovább, én is Vallettába mentem ezen a reggelen, hogy a 2-es busszal tovább robogjak a Három Város egyikébe, Birguba. Itt terveztem tölteni a napot, ennyit láttam bele a lehetőségeimbe aznap. A buszról a városkapunál leszállva, rögtön tettem egy pihenő kitérőt, az 1933 óta fennálló Cafe Riche-be, ahol szuper kedves a hölgy, és hasonlóképp a kerthelyiség hangulata. Itt egy teával feltöltődve üldögéltem egy picit: a láz-érzet azt hozta számomra, hogy mindennek megadtam a módját, a szokásosnál is jobban elidőztem helyeken és helyzetekben. Nem bántam meg.

Cafe Riche, a teám és a hangulat

Birgu különleges helyet foglal el a Három Város tagjainak sorában, itt telepedtek le a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend tagjai az 1500-as évek első felében, és egészen a Nagy Ostromig, amit az Oszmán Birodalom seregével vívtak, itt is maradtak. Valletta csak ezután került fókuszba, ide költözött át a lovagrend, és épített sokáig bevehetetlen erődrendszert belőle. Nem mentek messzire - Birgu és Valletta egy öböl két partján épült.

Nagyon vonzó volt a Birgu végében magasodó St. Angelo erőd, de én ma igazából inkább a városra, és a tengerpartjára voltam kíváncsi, így ide nem mentem be. Házigazdáim szerint Birgu nem közkedvelt cél a turisták körében, méltatlanul, hiszen gyönyörű: pont ez kellett ma nekem. Ötven méterenként megállva, padra ülve, vagy kőfalnak támaszkodva ittam magamba a látványt, ízlelve a város több száz éves múltját, megfigyelve a részleteket.

Birgu városfaláról Kalkara látványa

Séta Birgu városfalain

St. Angelo erőd bejárata

A St. Angelo erőd mellett elhaladva kis, meredek kőlépcsőre lettem figyelmes, ami egy bizonyos magasság után keskeny ösvényben folytatódott az erőd fala mentén, majd eltűnt egy kétes kinézetű kapu mögött. Mivel lehetőséget kerestem, hogyan juthatnék ki a félsziget végébe, hogy Vallettát közelről és a vízpartról csodálhassam meg, így elindultam felfelé a lépcsőn. Nem bántam meg, az átjáró után feltárult előttem egy nem túl széles partszakasz, - az erőd falai pedig ott magasodtak közvetlenül mögöttem.

Zseniális pihenőhely egy "lázban égő" vándornak, két, vagy három órán keresztül csak bámultam a vizet, Valletta házait és színes sziluettjét, az elvonuló hajókat. 

Valletta Birguból, a St. Angelo erőd falai alól nézve

Birguban

Séta Birguban

DÉL-MÁLTA GYALOGTÚRA, GUDJA

Másnap hétvége lévén, jó barátommal együtt indultunk egy mini-Camino-ra. A szombat dél-Málta festői vidékén telt, Gudja városkából indítva a gyalogtúrát. Kőfallal szegélyezett gyalogutak, virágok és hatalmas kaktuszok tengerében haladtunk. Visszajött minden "caminos" érzésem, az ismeretlen vidék felfedezése, a vízhólyagok lüktetése (különösen egy-egy pihenő után), :), a kávézások és a kőkápolnákba való betérések hangulata, az elmélyülés, a beszélgetések és a csöndek... Hálát éreztem, és érzek most is, ahogy írom e sorokat...

Gudja városka egy csendes szeglete

Egy helyi hölgy segített: grapefruit

Hívogató kapualjak

Nem Anglia, de van köze hozzá

Nem lehetett nem végigmenni rajta, de sajnos zsákutca :)

Ha valakinek itt nem támad kedve a gyalogláshoz, akkor nem neki való :)

Ha valakinek itt nem támad kedve a gyalogláshoz, akkor nem neki való :))

Hááát, ha itt valakinek ..... ;)

MARSAXLOKK, DELIMARA

Vasárnap folytatódott Camino de Malta :), Marsaxlokk városkát tűzve ki célul, és Delimara-t, amely Marsaxlokk melletti félszigeten fekvő erődök romjait jelenti. Virágmezőkön át haladtunk (ami egyébként az egész szigetet beborítja, az esős tél miatt virágos a tavasz), és csodás partszakaszokon, míg elértük Birzebbugából Marsaxlokk kikötőjét. Vasárnap itt piacnap - és mi elvegyültünk az embersereg közt, fügés süti után kutatva...

Piac Marsaxlokkban. Vagy vízszint alatt fura medúzák, vízszint felett házak jó kilátással? :)

Színes csónakok mindenütt

Cipőválaszték az van, fügés süti még mindig nincs... (A végén persze lett. :)

Annyira gyönyörű...

Pihenő a tenger partján

Ahol véget ér a föld, és elcsendesül a szív...

Az utolsó részt, amiben Gozo szigetéről mesélek, IDE KATTINTVA olvashatod. :-)