Málta, 2. rész

Eldugott hely Vallettában

A következő napra kaptam egy nagyszerű tippet házigazdáimtól. St. Julian és Sliema nyüzsgő városkáit érdemes a tengerpart felől bejárni, egészen a komp kikötőig, majd ott hajóra szállva megcsodálni Vallettát a víz felől.

ST. JULIAN, SLIEMA, SÉTA A TENGERPARTON

Így is tettem, de nem tudtam elég korán indulni ahhoz, hogy egy jó kis forgalmi dugót meg ne tapasztalhassak. :) Milyen érdekes, hogy utazás közben az ember még ennek a hétköznapi kis bosszantó jelenségnek is meg tudja találni a pozitív arcát. Egy ismeretlen, új és szép helyen csorogni a forgalomban megfeleltethető egy városnéző buszozásnak, és mint ilyen, máris élményszámba vehető. :) A sok buszozás miatt kicsit még helyi lakosnak is kezdtem magam érezni a két hét vége felé, és egyáltalán nem volt rossz érzés. :)

A lényeg, hogy megérte a várakozást: a St. Juliannál lévő Spinola-öbölből csodálatos sétám volt végig a parton, egészen a Sliemában lévő komp kikötőig. Több helyen le lehet menni közvetlenül a partra - a Földközi-tenger hullámai a lábamat verdesik... 180 fokos panoráma a kék vízre, szabad a tér, friss a levegő, a hullámok hangja elnyomja a közeli autóút forgalmának zaját - ideális egy délelőtti sétához.

Spinola-öböl

Gyönyörű sétaterep

LOVE - szobor a Spinola-öbölben

A déli harangszóval kompra szálltam, hogy néhány perces utazás után Vallettában kössek ki. Az időjárás kegyes: a tegnapi eső után ma szikrázó napsütés fogad. A kompok félóránként járnak, 1,5 eur-ért visznek át a túlsó partra.

Viszlát Sliema!

Hello Valletta!

VALLETTA

Itt kezdetét vette a kulturális körutazás. Elsőként a St. Elmo erődöt vettem célba, amit már az esős napon kinéztem magamnak. Nem mintha vonzanának a várost valaha ért háborús történések, inkább magának az épületrendszernek a robosztusságát, és a falairól megcsodálható kilátást szerettem volna megtapasztalni. Végigjártam hát az Oszmán Birodalom idejétől Napóleonon át egészen a világháborúkig a hely történetét, természetesen a lovagrenddel a középpontban.

St. Elmo erőd a város felől

St. Elmo erőd, kiállító termek számozással

St. Elmo erődből Sliema városa

Be kell vallanom, hogy érzékenyen érintett ez így egyszerre, töményen. Igyekszem átfogóan és elfogadóan tekinteni a világra, és a benne zajló történésekre. Abban hiszek, hogy mindennek megvan az értelme, helye és szerepe a világunkban, hogy minden okozatot megelőz egy ok, és hogy a dolgok valamiféle rendezőelv szerint Rendben zajlanak. Mégis, nem tudok minden pillanatomban ennyire tudatosan létezni, és az erődben engem érő képek, hangok, kiállított tárgyak, kisfilmek, a fantasztikusan vastag falak látványa "rést ütöttek" bennem, kibuggyant a kérdés, kimondatlanul: "Hát ennyire kell(ett) védeni magunkat egymástól?"... 

A legmegrázóbb egy szoborkompozíció volt az egyik terem közepén: állványra erősített bombák alatt darabjaira tört, faragott, valaha pompás épületet díszítő kődarabok hevernek. Ebben mindent benne láttam abban a mély pillanatomban: "az ember elpusztítja azt, amit megteremtett". Itt nagyon vágytam vissza a partra, a tenger természetességéhez... 

Amikor kiléptem az erődből, a hatása csökkent, és sikerült lassanként visszatalálnom ahhoz a nézőponthoz, amelyet magaménak vallok: mindennek értelme van a világunkban. A természet tanításáig másnapig kellett várnom. :) Ezt is megosztom majd később.

A fenti élményhez sikerült még hozzápakolnom egy keveset a Nagymesterek Palotájában tett sétával. Az épület most a Parlament, de a kertje, és az épület néhány terme múzeumként látogatható. Itt sajnos le volt zárva az a rész, ahol magát a palotát lehetett volna néhány szoba és terem erejéig megcsodálni, de nyitva volt az "Armoury". Így utólag, lehet, hogy elég lett volna a kert, a korabeli fegyverzeteket és páncélzatokat bemutató kiállítást pedig nagyvonalúan kihagyni. :) Vagy nem kellene ennyire beleélnem magam. :)

Egészen élethű lovagok

A délutánba még a St. John's Katedrális is belefért, Caravaggio néhány festményével. Soha nem láttam még ennyire brutálisan díszített templombelsőt. Mindenütt arany, a szó szoros értelmében. Fullasztóan túlzónak éreztem, és akaratomon kívül is bevillantak azok a kopott, lelakott máltai házak, amik mellett már napok óta eljöttem reggelente. Tudom, nincs egyenes arányos összefüggés a kettő között, áttételesen mégis érzek némi kapcsolódást az ellentéten keresztül. Hangos beszéd, a képektől jövet megkerülhetetlen ajándékbolt... Lehetetlen elmélyülni. Enigmát hallgatok oldásképp, nagy a kontraszt.

St John's Katedrális

St John's Katedrális

Sétálok a városban, amely olyan maga is, mint a tenger, amely körülveszi: az utcák hullámoznak, vízszintes terepet alig találni, egymást érik a lejtők, emelkedők. A színes erkélyekkel vidámmá tett házsorok elvarázsolnak, nem tudom, hol vagyok épp, csak szívom magamba a látványt, ahogy keresztbe-kasul járom a fővárost.

Valletta hangulat

Valletta az Upper Barrakka Gardensből

Angol emlékek Vallettában

Szeretem :)

Ide-oda kerülök, közben megtalálom a Karmeliták templomát is, fehér, faragott falai szerényen nyugtatják a szemem.

Karmeliták temploma

A napot a Hastings Gardenben zártam, ami egyike Valletta kertjeinek. Vörösen izzik a nap felhők és a hegyek közé szorult darabja, távolabb iskoláslányok énekelnek. Nyugalom van.

BLUE GROTTO

Csodás napnak néztem elébe, és az előzőek után nagyon vágytam is a természet, a tenger közelségét. Blue grotto a déli parton... széles panoráma, a tekintetet csak Filfla kis sziklaszigete akasztja meg  a végtelen Földközi-tengeren. A part itt is fokozatosan fedi fel magát: a tulajdonképpeni sziklaívet, amiről a hely a nevét kapta, csak a legvégén érem el - tény, hogy így hatásosabb.

Korán ideértem, még a tömött turistabuszok előtt. A sziklán üldögélve egyszer csak megjelennek a színes kis motorcsónakok, és én szívdobogást kapok attól, hogy milyen picik a tenger hullámaihoz képest. Persze egy bő órával később már én is ott ülök az egyikben, és persze rájövök, hogy egyáltalán nem félelmetes. :) Fülig érő szájjal ülök a csónakban, és bámulom a 100-150 méter magas sziklákat. A víz tényleg kék. :)

Nem, utólag már nekem sem tűnnek nagynak a hullámok :)

Tényleg Blue :)

A part, ahogy a csónakból megcsodálható

Lazulás a csónakban :)

Blue grotto

HAGAR QIM

Egy buszos kiránduláson lévő zajos csapat jelzi, hogy ideje tovább indulnom - átgyalogolok hát Hagar Qim-hez, ahol két, 5000 év körüli épületegyüttes maradványai találhatóak. Korrekt módon (tehát szerényen, a tájba simulóan, amit mindenhol tapasztaltam Máltán) épült köré a látogatókat kiszolgáló tér, meghagyva a főszerepet a lényegnek. Az épületek maradványait óvják a naptól és az esőtől, hogy minél tovább megmaradjanak számunkra. Így a látvány kevésbé szabad, de még így is messze szárnyal a képzelet: vajon kik és miért építették ezeket az épületeket?

Hagar Qim

Múlt és jelen találkozása

Egy közeli emlékműtől lélegzetelállító a panoráma a lenti partszakaszra, és ámulatom közepette felfedezek egy kőívet, ami hasonlít ahhoz, ami néhány hete leomlott - csak jóval kisebb. Bár ösvény nincs, de a hegyoldal járható, így megcélzom az ívet. Sokkal gyorsabban leértem, mint ahogy a látvány alapján számítottam.

A csalogató sziklaív...

...és lentől a kiindulópont. Nem olyan nehéz lejutni, mint ahogyan esetleg tűnhet

Ahogy egy szomszédos földnyelven ülök, ami mélyen benyúlik a tengerbe, és nagyon keskeny - az az érzés fog el, mintha picit hintázna alattam... Furcsa és egyáltalán nem jó érzés, mintha tartanék attól, hogy beomlik az a rész, ahol ülök. A félelmek arra jók, hogy szembemenjünk velük, főképp, ha ennyire nyilvánvaló, hogy érzéki csalódás áldozata az ember. Úgyhogy még kijjebb merészkedek a tenger irányába, hogy onnan még közelebbről vegyem szemügyre a sziklaívet... :)

Aztán sétálok még kicsit a parton - mindenhol nagyon erős kamillaillat száll, mintha valamilyen - kamillára specializálódott - drogériában lennék.

A kamilla illatot nem hallucináltam...

Az illatos partszakasz :)

Ez a nap érdekesen kapcsolódik a tegnaphoz: a hullámok kitartó ostromában álló sziklaívet hosszan szemlélve, egyszer csak ellep a felismerés - a pusztulás természetes folyamat, mindig is része volt a Föld, és az emberiség történetének. Amit szükséges és fontos megtanulnunk, az a folyamatos megújulás. A természetnek ez jól megy, nekünk is életfontosságú volna... 

A 3. részt IDE KATTINTVA tudod elolvasni. :-)